Üdvözöllek honlapom . látogatójaként !

Sztolár Miklós

Miért aktuális a Bánk bán ?

Túl vagyok már az első hidegzuhanyon, odakint 31 C o van, bár néhány perccel múlt éjfél. Egyenesen a “Bánk bán” augusztus 19.-i előadásáról jövök, amit a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartottak.

Itt meg kell jegyeznem, hogy elfogult vagyok, így arra kérem a tisztelt Olvasót, ne azt nézze, ki mondja a dolgokat, hanem, hogy mit mond. Végül is, egy udvari bolond is mondhat igazat.

Napokkal ezelőtt eldöntöttem, hogy vagy az Esztergomban bemutatásra kerülő “Veled Uram…” c. rockoperát, vagy a “Bánk bán”-t nézem meg. Az utóbbi mellett maradtam, technikai okok miatt, utolsó vonatot már nem értem volna el visszafelé, és így tovább…

Tegnap, azaz 19.-én este 1/2 7–kor már a Margitsziget bejáratánál voltam. Az előadás 8 órakor kezdődött. A jegyet mindenképpen előbb meg akartam venni, bár telefonos érdeklődésemre mondták, hogy biztos kapok. Ennek egyfelől örültem, másfelől – az érdeklődés esetleges hiánya miatt – egyáltalán nem. Végül megnyugodtam, jegyet is kaptam, és gyakorlatilag telt ház volt.

Volt még egy kis időm a kezdésig, gondoltam, körülnézek egy kicsit, netán iszom egy kis ásványvizet. Megyek, mendegélek, amikor elhaladok egy emelvény előtt, amit a Szabadtéri Színpadtól kb. 300 méternyire állítottak fel. Éppen egy előzenekar játszott, a füvön békésen falatozó fiatalok, idősebbek, magyarok és turisták. Úgy 200-an lehettek, elég nagy területen szétszórva. Büfék, a Statisztikai Hivatal sátra (, hogy került az oda ?), egy biztosító társaság bungalója (hiába, a reklám mindenekelőtt).

Valami nem tetszett, hirtelen rájöttem, mi a baj.

“- Hiszen ez az ’X’ Megawattos hangerejű zene a ’Bánk bán’ előadása alatt is szólni fog !”

Tovább spekuláltam.

“ – Nem lesz ebből gond, ott is jó a hangtechnika, majd kiegyenlítik egymást.”

Ekkor persze szem elől tévesztettem, hogy operaelőadásra megyek, és nem – például - rockoperára. Egy másik könnyűzenei koncert, ugyanis valóban ellensúlyozhatta volna ezt a hangerőt.

Idáig jutottam, amikor eljött az idő, már csak 10 perc volt hátra a kezdésig. Bementem, egy idő után pedig elfoglaltam a helyemet a tribünön.

Telik-múlik az idő, csak nem akar kezdődni az előadás. Persze, miért vagyok ilyen türelmetlen, ennyi ráhagyás belefér. Igen ám, de már 8 óra húsz perc volt, magyarul és angolul is elhangzott a 3. figyelmeztetés. És, ekkor mit látok ? A színpadon a rendező, Koltay Gábor személyesen, bizonyára, bevezetőt akar mondani. Hát, nem egészen ez történt.

Visszafogott köszöntés után, közölte velünk, hogy a tőlünk nem messze játszó U.R.I.A.H. H.E.E.P. (betűnként mondta, és hozzátette, hogy szándékosan mondja így) együttes olyan hangerővel játszik, ami zavarná az előadást, így, most megpróbálnak a lelkükre hatni, addig is legyünk türelemmel, egy kicsit később kezdődik az előadás.

Persze, hogy türelemmel voltunk. Az együttes zenéje, egyébként igen erősen hallatszott a nézőtéren.

Teltek a percek, Koltay Gábor visszatért, ezúttal viszont egy sokkal rosszabb hírrel, mint az előbb. Remélem, sikerül pontosan idézni:

“ – Hölgyeim és Uraim ! Sajnos a színpadra nem engedtek fel minket a biztonsági őrök, így sem az együttes tagjaival, sem a közönséggel nem tudtunk szót váltani. A szervezők csak azt hajtogatták, hogy nekik engedélyük van a Fővárosi Önkormányzattól 11 óráig.”

És, itt álljunk meg egy pillanatra ! Engedély egy koncertre egy olyan színház közvetlen közelébe, ahol köztudomásúan nemzeti operánkat játsszák, ráadásul az ősbemutatót ezen a színpadon?! Ez kicsit olyan, mintha karácsonyeste végigmenne egy cirkuszi kocsi a város utcáin, reklámozva másnapi előadását. Aki ezt az engedélyt ki merészelte adni, az vagy nem volt tisztában a tényállással (vagyis milyen messzire van a két helyszín egymástól /a hajógyári szigeten tartott koncertsorozat előtt zajméréseket végeztek /), vagy, ami ennél sokkal valószínűbb, nagyon is tudta, mit csinál, és szándékosan adta ki az engedélyt.

Egyikre sincs mentség. A másodikra pedig bocsánat sincs.

Az előadást megtartották, bár a karmester – Koltay Gábor elmondása szerint – ebbe először nem akart belemenni, de aztán meggyőzték, mondván, hogy ez szégyen, csakhogy nem az övéké.

Ráadásul, gondolják csak el, ott vannak azok az operaénekesek, táncosok, statiszták, díszletezők, akik egy emberként szívüket-lelküket beleadva létrehozzák a Művet. Nem a “produkciót”, vagy a “show”-t. Mindegyikük lelkiismeretesen, lelkesedéssel és hittel készül egy ilyen előadásra, ráadásul a Millennium évében, mi több 1 nappal augusztus 20.-a előtt. És akkor valaki köp egyet a Himnusz alatt, persze képletesen. Igaz Rákosi meg dohányzott, amikor a Himnusz hallgatta. Meg lehet ezt bocsátani? Ugye, hogy nem?

Előre figyelmeztettem a tisztelt Olvasót, hogy elfogult vagyok, azt hiszem, ez most be is bizonyosodott.

Az előadás alatt a művészek és a közönség között valami kimondatlan szolidaritás jött létre. Miután pedig elhangzott az opera “Hazám, hazám, te mindenem,…” kezdetű áriája, a közönség 2 (kettő) perces folyamatos tapssal köszöntötte az.

A félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy természetesen sem az együttest, sem a biztonsági őröket nem hibáztatom.

Végül Koltay Gábor szavaival élve:

“- Megkérdezték tőlem újságírók, miért aktuális a Bánk bán ma is ? Ezért.”

Most 1/2 2 múlt 5 perccel. Lám, mit tesz az, ha az ember “hirtelen felindulásból” ír valamit.

Ezt az írást - elkészülte után vitakezdő anyagként - azonnal megjelentettem az egyik Internetes vitafórumon, ahonnan a moderátor 2 óra múlva levette. Ennyire veszélyes lenne, vagy netán ő maga akarta leközölni a saját neve alatt?

Végezetül, álljon itt néhány válaszreakció a vitafórumról és a hozzám érkezett E-mail-ekből:

VALAHONNAN A NAGYVILÁGBÓL:

“Végre valami, ami egy kicsit megvigasztalt. Örülök, hogy vannak, akiket még érdekel a Bánk bán, és úgy általában a magyarság. Én most nem vagyok otthon, és a távolból nézve nem értem, hogy mi folyik. Mi ez a magyarság-ellenesség? Régebben én ezt nem tapasztaltam, és most döbbenten állok az események előtt.”

MÁRAMAROSSZIGETRŐL:
…éreztem, hogy a keserűség és düh fog el ! Aki a Bánk Bán előadásra elment, szerintem, igaz, tiszta szívű, hazafias érzelmű magyar ember, s érthetetlen számomra, hogy történhetett meg az, ami e nagy ünnep táján megtörtént.

BUDAPESTRŐL:
Az írás szerintem, csak annyira volt elfogult amennyire egy magyar honfitárs lehet.

BUDAPESTRŐL:
Legalább az engedélyt mutassák be, melyre hivatkoznak. És ha van, valaki biztos aláírta. Meg lehet tőle kérdezni, hogy milyen alapon élvez prioritást egy zenekar a Bánk bán előtt, és ha már így alakult (véletlenül), miért nem születhetett megoldás ebben az ügyben. pl.: kisebb hangerő, előbb befejezik a koncertet a “Bánk bán” pedig később kezdődik. Szerintem ebben az esetben bárki megértő lett volna. Ha esetleg én írom alá az engedélyt, és nem nézem meg az aznapi műsort, valószínűleg belátom, hogy valahol hibáztam (előzményektől függ) és törekszem a legjobbat kihozni, hogy mindenki elégedett lehessen. Összegezve: vagy nincs papírjuk, vagy direkt alakították így a dolgokat.

BUDAPESTRŐL:

1. Szomorú, hogy ez megtörtént
2. Szomorú, hogy politika lett belőle
3. Szomorú, hogy mennyi rosszindulat van az emberekben (ld. a
   rosszindulatú feltételezéseiket / det)

Erdélyből

A Bánk Bán tényleg aktuális. Azt is el kell mondanom Önnek, hogy ezt leginkább itt tapasztaltam Magyarországon, ugyanis erdélyi származású vagyok. Nem akarok ezzel kitüntetést osztogatni az ottani embereknek, mert annak a ténynek, hogy ott egy nemzeti ünnep nincs feltétlenül könnyűzenei koncerttel fűszerezve, más korlátai is vannak. De valahogy magában is kerek és egész tud maradni egy ilyen alkalom.

FRANCIAORSZÁGBÓL:

Cikked két kérdést vetett fel:

Nem értem, miért bűn magyarnak lenni, divatos szóval élve "magyarkodni"? - s miért nem külföldnek "talpnyalni" ?

Művészeinknek rengeteg munkába kerül már maga az éneklés megtanulása, valamint a próbák. A leírtak a
minimálisan elvárható emberség teljes megtaposása. Nemzetiségtől függetlenül, nemzetiséggel még inkább.

 

-   &   -